Nyírábrányi Mogyorós-erdő és Teleki-legelő

Nyírábrányi Mogyorós-erdő és Teleki-legelő

A területegység Nyírábrány északi oldalán, a Nyíracsádra vezető műút mentén található. Egy közel 40 hektáros erdő és 110 hektárnyi nyílt, nagyrészt gyepes terület alkotja. Mindkettőn áthalad a térség legnagyobb vízfolyása, a Konyári-Kálló. A legelő hullámos felszínű: homokhátak és lápos mélyedések váltják egymást. Ennek következtében szép keresztmetszetét nyújtja a nyírségi vegetációnak. Találunk homokpusztagyepeket, magassásosokat, szép zsombékosokat, rekettyés fűzláp foltokat, kisebb nádast, de még nyírlápot is. Az erdő hasonlóan változatos. Láthatunk magyar kőrises keményfás ligeterdő foltokat, „égig érő” fehérnyár ligetet, lápos mélyedések hálózatával borított fűzligetet, de van telepített kocsányos tölgyes, égeres, kaszált tisztás és kisebb kiterjedésben homoki akácos is. Az erdő fokozottan védett terület, ezért csak engedéllyel látogatható.

Legnagyobb botanikai értékeként talán a zergeboglár (Trollius europaeus) állományát említhetjük. E jégkori maradvány az Alföldön eléggé ritka. Itt az erdőben egy térdig érő vízzel körülölelt kis szigeten találjuk. Környékén az egyébként hegyvidékre jellemző fehér zászpa (Veratrum album) is nagy számban megtalálható. Ez a széles levelű liliomféle főleg a felnyílt fűzliget vizeinek partján nő, ahol a párolgó víz mindig hűvösebb mikroklímát biztosít.

A rózsaszín virágú turbánliliomokat (Lilium martagon) a nyárasokban csodálhatjuk meg. Az erdei orhideák közül a legnagyobb számban a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) fordul elő, de többszáz töves állománya van a két tojás alakú levelet és zöld virágot fejlesztő békakontynak  (Listera ovata) is.

A legelő szélén levő lápmederben láthatjuk a Nyírség egyik legmegkapóbb látványt nyújtó növénytársulását, a ritka molyhos nyírfákkal (Betula pubescens) borított nyírlápot. A fehér törzsű fák alatt a sárgászzöld tőzegpáfrány (Thelypteris palustris) alkot szőnyeget a vízben. Itt él a szintén rendkívül ritka babérlevelű fűz (Salix pentandra) is, mely a babérhoz haszonlóan fényes, merev leveleiről kapta nevét. Egy másik lápmederben a nádas mellett a magas növésű fűféle, a lápi nádtippan (Calamagrostis stricta) és a világoszöld rostostövű sás (Carex appropinquata) alkot zsombékokat. A semlyékekben a hármas levelű vidrafű (Menyanthes trifoliata) burjánzik. Sallangos cimpájú rózsaszín pártája az egyik legszebb virágú lápi növénnyé teszi.

A láprétek legritkább növénye a réti angyalgyökér (Angelica palustris). Az euro-szibériai elterjedésű, ernyős virágzatú növény hazánkban csak a Nyírség néhány rétjén él. Szomszédságában láthatjuk az itt gyakoribb, pirosas virágú orhideát, a pompás kosbort (Anacamptis palustris subsp. elegans), valamint a kisebb számban előforduló hússzínű ujjaskosbort (Dactylorhiza incarnata).

Az erdőszéli vizes élőhelyeken alkamanként megfigyelhetjük a táplálkozó fekete gólyát (Ciconia nigra). Az erdő jellemző harkálya a varjú méretű, piros sapkás fekete harkály (Dryocopus martius). A fűzligetekben gyakran megszólal a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis), hangja inkább a kabócák „zsezsegésére” hasonlít. A rétek magas füvében éneklő réti tücsökmadár (Locustella naevia) éneke már valóban inkább a tücsök ciripelésére emlékeztet.

A lecsapolt, kiszárított nyírségi homokvidéken fontos természetvédelmi feladat a maradék vizes élőhelyek megőrzése, ezért itt is két vízvisszatartó műtárgyat létesítettünk a terület fő vízfolyásán. A gyepenn marhát legeltetnek, de egyes foltokon a cserjésedés visszaszorítása érdekében, valamint a védett növények zavartalan magszórását elősegítendő őszi-téli kaszálást, vagy szárzúzást végzünk. A zergeboglár élőhelye is hajlamos a cserjésedésre, ezért itt is szükség van időnként némi cserjeirtásra. Sajnos egyre nagyobb számban jelenik meg az ameriából behurcolt zöldjuhar, irtása egyre sürgetőbb feladat.