Iskola u. 4-6 műemlék
A kastély építtető Lászlófalvi és Mikeföldi Eördögh család Turóc vármegyei eredetű volt, első Szabolcs vármegyében feltűnő tagja, Eördögh Dániel 1688-ban a vármegye alispáni posztját töltötte be, fia, Eördögh (I.) György pedig 1720-ban szolgabírói hivatalt viselt a vármegyénél.
A lászlófalvi és mikeföldi Eördögh família a lászlófalvi Velits családdal közös őstől származott, a família első ismert tagja, Pirk Otmár 1255-ben kapott adományt Bobrovnik földjére, amelyen később Lástlófalva település kialakult. Pirk Otmár ükunokája, Pál használta 1422-ben első ízben az Eördögh nevet, 1505-ben pedig az ő unokáját, Eördögh Jánost említették „Lászlófalvi” előnévvel.
A szentgyörgyábrányi birtok megszerzése Eördögh Dániel vagy Eördögh (I.) György nevéhez fűződik.
(I.) György halála után egyik fia, Eördögh Imre ágán öröklődött tovább a birtok, tőle is a fiára, Eördögh (II.) Györgyre szállt.
A kastély felépítése Eördögh (II.) György legidősebb fiának, Eördögh (Ábrányi) Alajosnak a nevéhez fűződik. A mára átalakított rezidencia eredeti kiképzéséről Kazinczy Ferenc egy 1824. július 1-jén kelt, gróf Dessewffy Józsefhez írt levele tanúskodik. Eszerint a kastély négy homlokzata eredetileg négy különféle stílusban készült el, az egyik „görög stílusú”, azaz klasszicista volt, ”a másik gothicus, a harmadik és negyedik nem tudom mi” írta Kazinczy. Komárik Dénes megállapítása szerint a nyírábrányi kastély eredeti kialakítása – gótizáló - homlokzata miatt a hazai korai romantika (preromantika) egyik első emlékének tekinthető, az épület szokatlan kialakítása francia hatásokra vezethető vissza, és a magyar felvilágosodás francia orientáltságával magyarázható.
A kastély terveit az egri építészcsaládból származó Povolny Ferenc debreceni építész készítette, aki egy másik korai romantikus emlék, az 1812-17-ben emelt pétervásárai templom tervezője is volt. Eördögh Alajos Szabolcs vármegye főjegyzői, majd alispáni posztját töltötte be, az 1830. évi országgyűlésen a liberális ellenzékhez, majd később a konzervatívokhoz csatlakozott. 1848-ben adta ki, „Átalakulási vázlatok tekintettel hazai viszonyainkra” című munkáját. Eördöghöt országgyűlési képviselőnek is megválasztották. A rendkívüli műveltséggel rendelkező földbirtokos a hagyomány szerint valamennyi európai nyelven olvasott, és minden újonnan megjelenő magyar könyvet megszerzett. Jövedelmező birtokai szinte fejedelmi életet biztosítottak számára, pénze egy részét a tudományoknak és a művészeteknek szentelte.
Eördögh a kastélyt mintaképül szánta, remélve hogy hatása kisugárzik a környező vármegyékre. A kastélypark kialakítása is Eördögh Alajos nevéhez fűződik, az épület körül főként fenyves ligetekből álló angolparkot létesített. A földbirtokos szobrokat is szeretett volna készíttetni a kastélyparkba, ezért a kor híres szobrászával I. Ferenczy Istvánnal fel is vette a kapcsolatot, végül azonban nem került sor a megrendelésre. Eördögh egy új családi mauzóleum építését is tervbe vette Szentgyörgyábrányban, a sírkápolna azonban nem épült fel. A földbirtokos állandó vitában állt fiaival, akik nem javallották apjuknak, hogy építkezésekre sok pénzt adjon ki. Eördögh Alajos és gyermekei 1844. február 3-án nevüket lászlófalvi és mikeföldi Ábrányíra változtatták. (A királyi könyvben, „Eördegh” formában tüntették fel a família régi családnevét.) A földbirtokos három fia közül a legidősebb, Ábrányi Aurél királyi törvényszéki bíróként működött. Második fia, Ábrányi (I.) Emil író, lapszerkesztő és politikus volt, 1846-ban „Omode Pál és családja” című drámáját a Nemzeti Színház adta elő. 1848-ban Szemere Bertalan mellett belügyminiszteri titkár lett, majd 1848 decemberében megalapította a „Jövő” című politikai napilapot. Két ízben kormánybiztosként is működött, a világosi fegyverletétel után azonban a megfeszített munka miatt megrendült az egészsége, és 1850-ben elhunyt. Fia, Ábrányi Lajos festőművész, illusztrátor, lapszerkesztő volt. Eördögh (Ábrányi) Alajos harmadik fia, Ábrányi (I.) Kornél zeneszerző apja kastélyában sajátította el a zenei alapokat; Lavotta János zeneszerző tíz évig élt az Ábrányi-birtokon, és Stradivari-hegedűjét is az Ábrányiakra hagyományozta. A kastélyban Erkel Ferenc, Bihari János és Boka András is több ízben vendégeskedtek. Ábrányi (I.) Kornél 1843-ban külföldi zenei tanulmányútra ment, Münchenben megismerkedett Liszt Ferenccel, majd Párizsban Fréderic Chopin tanítványa lett. Londoni, majd bécsi tanulmányai után 184748-ban az országgyűlés idején Pozsonyban adott hangversenyeket, 1848-49-ben pedig kormánybiztosi titkárként működött. Brand (később Mosonyi) Mihállyal 1855 és 1858 között zeneszerzést tanult, ekkortól kezdtek zeneművei is megjelenni. Zeneelméleti és zenetörténeti cikkeket, tanulmányokat is írt. 1867-ben megalapította az Országos Magyar Daláregyesületet, majd 1875 és 1888 között az Országos Zeneakadémia tanára volt. Fiai közül Ábrányi (II.) Kornél miniszteri tanácsos, a miniszterelnöki sajtóvolt, Ábrányi (II.) Emil pedig Olszággyqlési képviselőként, költőként, újságíróként és műfordítóként működött. Az Ábrányi család feltehetően Eördögh (Ábrányi) Alajos 1853-as halála után adta el az uradalmat vajai és Iuskodi gróf Vay (II.) Dánielnek, aki korábban országgyűlési követ és Szabolcs vármegye főispáni helytartója volt. A Szabolcs vármegyei eredetű vajai és luskuii gróf Vay család 1418-ban kapott nemességerősítő címerlevelet és pallosjogot, majd 1507-ben új, bővített címert adományozott neki az uralkodó. A família egyes áigai 1760-ban, 1783-ban és 1799-ben nyertek magyar bárói címet, Vay (II .) Dániel apja, (VI.) Ábrahám Máramaros vármegyei főispán pedig 1817-ben címerbővítést. majd 1830-ban magyar grófi rangot kapott. (II.) Daniel gróf a közeli Nyírmártonfalva Bagospusztán is rendelkezett kúriával. A kastély következő tulajdonosa (bagosi) Pucher (L) József budapesti műépítész és építési vállalkozó volt. 1884-ben már biztosan az ő nevén volt az uradalmi Pucher 1892-ben gyermekeivel - Istvánnal. Ödönnel. (II.) Józseffel és Izabellával - magyar nemességet kapott „bagosi” előnévvel. Puchemek XIX –XX. szazad fordulóján a Bács-Bodrogon vármegyei Bácsborsódon is volt kastélya, fia, Pucher Ödön pedig a Pest – Pilis – Solt-Kiskun vármegyei Káván rendelkezett kúriával a XX. század első felében.
1893-ban már tolnai gróf Festetics (V.) Pál volt a szentgyörgyábrányi uradalom tulajdonosa, birtokának területe 1674 katasztrális holdat tett ki. A cs. és kir. kamarási és királyi főkamarási címet viselő Festetics a kisbirtokosok hitelintézetének igazgatósági elnökeként működött; amikor a bank üzletigazgatójának hűtlen kezelése és sikkasztása megrendítette a hitelintézet anyagi helyzetét, Festetics saját vagyonából pótolta a hiányt. A tolnai Festetics família túrmezői eredetű család volt, első ismert őse, Festetics János a XVI. század végén élt. Az ő fia, Festetics (I.) Pál szerezte meg a tolnai uradalmat, az uralkodó 1746-ban adományozta a famíliának a „tolnai” nemesi előnevet. A család idősebb ágazata 1766-ban nyert magyar grófi rangot (IV.) Pál alezredes és öccse, Károly révén. A Festeticsek fiatalabb ágazatának keszthelyi ága 1772-ben (III.) Pál magyar udvari kamarai alelnök és gyermekei révén kapott magyar grófi rangot, a dégi ága pedig 1857-benÁgoston, (I.) Sámuel és Dénes testvérek révén birodalmi grófi címet, majd 1874-ben Ágoston, Dénes és az időközben elhunyt (I.) Sámuel fia, (II.) Imre révén magyar grófi rangot. A keszthelyi ágból Festetics Taszilót 1911-ben magyar hercegi rangra emelték. Festetics (V.) Pál a família dégi ágához tartozott, ő volt a Veszprém vármegyei dégi hitbizomány tulajdonosa, és az ottani kastélyban élt állandó jelleggel. Feltehetően annak köszönhetően, hogy Szentgyörgyábrány messze esett fő birtokától, az itteni uradalmat átengedte nővérének, muraszombati, széchyszigeti és szapári gróf Szapáry (I.) Gyuláné Festetics Karolinának, 1897-ben már őt említették birtokosként. A Veszprém vármegyei eredetű muraszombthi, széchyszigeti és szapári Szapáry család 1690-ben kapott magyar bárói rangot (I.) Péter, majd 1722-ben magyar grófi rangot Miklós, (II.) Péter, István, József, (III.) Péter és Mária személyében. A család első ismert őse, Szapáry György 1550 körül élt; a família a nevét és az egyik előnevét adó Szápár faluban még a XIX. század második felében is rendelkezett birtokokkal. Szapáry (I.) Gyula 1861-ben alispánként, 1867-69-ben főispáni helytartóként, 1868-69-ben királyi biztosként működött, majd 1870-71-ben közmunka- és közlekedésügyi államtitkár, 1873-75-ben belügyminiszter, 1878-87-ben pénzügyminiszter, 1880-ban közmunka- és közlekedésügyi miniszter, 1889-ben földművelés, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, 1889-90-ben földművelésügyi miniszter lett, 1890 márciusa és 1892 novembere között pedig Magyarország miniszterelnöki posztját töltötte be, emellett a belügyi tárca ügyeit is ő vitte. A miniszterelnöki tisztségből való távozása után, 1900-tól „zászlósúr” lett, I. Ferenc József király tárnokmesterré nevezte ki. Szapáry a magyar gazdaság fejlesztésében is jelentős szerepet játszott, 1875-89-ben az OMGE elnöki posztját, majd 1904-05-ben a Hitelbank elnöki posztját töltötte be. A politikus az 1870es és az 1880as években a törökszentmiklósi választókerület országgyűlési képviselőjeként is működött. A gróf fő rezidenciájának a Iász – Nagykun - Szolnok vármegyei pusztataskonyi kastély számított, emellett a Pest – Pilis – Solt - Kiskun vármegyei Gödön is emeltetett magának egy kastélyt, amely Budapesthez való közelsége miatt pihenőhelyként is szolgált. A nyírábrányi kastély mai historizáló, döntően (neo)klasszicista formaelemeket tartalmazó kialakítását feltehetően a Szapáry család birtokossága idején nyerte el, az átalakítás 1900-ra már biztosan megtörtént az archív képek tanúsága szerint. A kataszteri térképek és az archív képek vizsgálata alapján megállapítható, hogy a hátsó homlokzat előtti erkélyt is ezen átépítés során alakították ki.
Szapáry (I.) Gyula volt miniszterelnök 1905-ben bekövetkezett halála után öt élő gyermeke közül a legidősebb fia, (I.) György örökölte a pusztataskonyi birtokot - ő a cserneki Markovics Máriával kötött házassága révén a büki kastélyt is megszerezte - a törökszentmiklósi kúriát (IV .) József gróf kapta meg, a nyírábrányi kastély pedig Emma (Emeríka) grófnő tulajdonába került. A Szapáry család sűrűn használta az itteni rezidenciát, Szapáry Emma 1906-tól állandó jelleggel Nyírábrányban lakott, és 1919-ben itt érte a halál anyját, Festetics Karolina grófnőt is. Emma grófnő birtoka 1925-ben 2189, 1935-ben viszont már csak 1273 katasztrális holdat tett ki, a földterület nagyobb részét mindkét alkalommal bérletként hasznosította. A kastélyban a II. világháború idején hadikórházat helyeztek el, majd nem sokkal később államosították az épületet. Az 1950-es években általános iskolát alakítottak ki a kastélyban, ekkor az új funkció miatt át is alakították az épület belsejét. Egy 1961-ben publikált képen még látható volt az épület könyöklőpárkánya, és az oszlopok vájatolása (kamelurázása); a könyöklőpárkányt később leverték, a vájatolást megszüntették, ezek ma már nem láthatók az épületen. Az iskola az 1980-as évek elején kiköltözött a kastélyból, 1982-ben magántulajdonba került az épület. A rendszerváltozás után több tulajdonos kezén ment keresztül a kastély, 1993-ban a szállodává alakítását is megkezdték, a munkálatok azonban leálltak. Az önkormányzat 2000-ben árverésen visszavásárolta az épületet, amelyet jelenleg a Nyírábrányi Kastély- és Turizmus fejlesztő Kht.-n keresztül hasznosít. Az épület örökségturisztikai célú fejlesztésére már elkészültek a tervek, felújítása a közeljövőben elkezdődik. A kastély egykori 23 hektáros angol stílusú tájképi parkjának a legnagyobb része ma is megvan, az északi és a nyugati szélén azonban telkeket alakítottak ki egy-egy sávban, az 1950-es években. Az angolpark az előző rendszerben jelentős károkat szenvedett, növényzete elvadult. A kastélypark területén a patakot régen tóvá duzzasztották fel, amelyben szigetet is létesítettek. Az egykori grófi rezidencia régi melléképületeit egy kivételével lebontották. (Az 1870-es kataszteri térkép alapján megállapítható, hogy egykor a kastély oldalhomlokzataitól nem messze egy-egy kisebb méretű pavilon állt a parkban.)